A mai napi Enn szösszenet:

- Én már volt, hogy olyan szinten beszéltem németül, hogy angolul gondolkodtam.

Érdes istenem!

Én tudom sajnálni a szegényeket, akik annyira lecsúsztak, hogy az utcán kell élniük és kéregetni. De mostanában egyesek annyira szemtelenek lettek, hogy az emberből minden jóérzést kiölnek, még az igazán rászoruló és a segítséget megérdemlő társaik iránt is. Az, hogy nem tudok végigmenni a belvároson anélkül, hogy le akarna valaki lejmolni, már sajnos megszokott ténnyé vált. És ha nem adsz neki pénzt akkor elküld melegebb éghajlatra...

A tegnapi eseten viszont nagyon felhúztam magamat. Kimentem barátnőm elé a buszvégre és amikor találkoztunk szokásosan üdvözöltük egymást: csók és ölelés. És %+@ߧ/ ezt a pillanatot választja és majdnem befurakodik közénk, hogy a mocskos borszagú pofájával megkérdezze......NINCS EGY KIS APRÓD?????

Nincs @%$ß÷!!!!!!

Komoly munkát feccöltek emberek abba, hogy meggyőzzenek másokat arról, Magyarországon mit is kellett "ünnepelnünk". Mondjuk, ha maradunk a Mindenszenteknél, akkor ünneplésről szó sincs. (Előre bocsátom: nekem teljesen mindegy, ki mit és hogyan él meg november 1-én! Nem szeretnék meggyőzni senkit semmiről.) Be kell valljam, a halloweenezést sem tudom elítélni, mert jó, ha végre nem csak búsulunk! A Halottak Napjával - és ezzel a kifejezéssel meg pláne! - van azért bajom!

Mostanában sok, apró dolog rendít meg lakóhelyemen. Pécsi avagy magyarhoni sajátosság? Nem fontos, talán.

Legyen ez egy reggelem: elindulok munkába. (Munkahelyem magam teremtettem egy baráttal karöltve - ez csak azért fontos, mert hazám nem segít a megtartásában, ellenkezőleg! Olybá tűnik, annyit kell befizetni Állambácsinak és helyi szerveinek, hogy hamarosan szaporítani fogom az eltartanivaló munkanélküliek számát néhány más személlyel együtt. Bizonyára így jó ez a gazdaságnak.)

Kilépek a házból, s megcsap a több napja közel 40 fok nyárias szaga: két szemétgyűjtő konténer eszméletlen bűze. Mennyit is fizetünk? Mikor is mosták tisztára avagy cserélték ki a konténereket utoljára? Oldalt egy matrica szerint is több, mint egy éve volt tisztítás. Persze!

Sebaj, mondom magamnak: ne legyen már ideges ez a mai nap! Mosoly! Nézz szét! Láss szépet! Emelkedj felül! ... például a lábad előtt ficergő kutyaszaron is! Oppá! Az eldobott szemetet sem kell ma észrevenni, menj tovább!

Mai bejegyzésem témája a szelektív hulladékgyűjtés. Nem vagyok egy megrögzött környezetvédő, inkább egy jó közepes átlagembernek szeretném magamat gondolni. Itthon több utcányit kéne a műanyagos, üveges vagy a fémdobozos kukáig megtenni, úgyhogy a relatíve kis termelés mellett nincs külön gyűjtve, csak a papír kivétel, mert az itt van a lépcsőház aljában. De barátnőméknél múltkor direkt kiszámoltam, amikor többedszeri rávezető kérdés hatására is nemleges választ kaptam a különgyűjtéssel kapcsolatban, hogy csak 40 lépésre van a normál kukától.

Pedig náluk a csapvíz ihatatlanságából fakadóan jelentős mennyiségű ásványvizes műanyagpalack keletkezik egy évben. Én sem teszek minimumon túl semmit az ügy érdekében, de ez tényleg nem távolság. Ha egyszer saját háztartásom lesz, akkor alaphangon külön fogom gyűjteni legalább ezt a pár alapdolgot. És, hogy mennyire nem ugyanolyan a beállítottságunk, azt teljesen jól jelzi ama szituáció, hogy én meg múltkor majdnem kihajítottam a kukába pár lejárt gyógyszert és teljesen jogosan felháborodott barátnőmből a gyógyszerész, hogy azt így nem szabad és majd ő elviszi a patikába. A ráutaló magatartást továbbra is folytatom náluk, hátha egyszer célra vezet és szeretnék megkérni mindenkit, hogy igenis cseszegesse a környezetét, hasonló helyzetben.

Szerintetek mi a legdühítőbb ami egy esküvőn vagy egy temetésen rendszeresen elő szokott fordulni? Igen az, megszólal egy telefon. Pénteken esküvőre voltunk hivatalosak barátnőmmel, amit relatííve szűk körben lett megtartva a Havihegyi templomban. Már a szertartás kezdete előtt feltűnt, hogy az aktuális plázapicsa felhozatal az extra magassarkú (járhatatlan) cipője és combja mellett más valamivel is áldozni akar a celebvillantások oltárán. A padsorra szépen felsorakoztatták maguk elé az aktuális okostelefon kínálat korlenyomatát. Persze a parasztnak arra nincs esze, ha már templomban van, akkor le is némíthatná! Á nem, és amikor kötelező jelleggel belecsörög a szertartásba az egyik telefon és még én is előkapom egy újabb ellenőrzésre a sajátomat, pedig biztosan tudom, hogy én lenémítottam. Természetesen ezután 5 perccel később a másik villogtatott szmártfón is nekiáll kalimpálni, mert észt nem osztanak a telefon mellé. Az biztos, hogy én a saját esküvőmön bejáratánál mindenkitől el fogom szedni a telefonját és majd a szertartás után visszakapja.

Még egy mellékzönge had engedtessék meg magamnak. Szintén esküvői szertartás. Ha van profi fotós és videós csapat, akkor arra is nyomatékosan meg fogom kérni a kedves meghívottjaimat, hogy ők a felvételt gyártók munkáját ne akadályozzák már azzal, hogy állandóan útban vannak, mert ők is meg akarják örökíteni az eseményt plusz még 63 pozícióból és az idegesítő zárhangcsipogásukkal belerondítanak a videóba és még ki is vakuzza a szememet. Majd a lagzin lehet durrogtatni a gépekkel csókolom, ott már senkit sem fog zavarni.

Mindig is szerettem volna valami festéssel feldobni a szobám falát. Ez mindig az aktuális hangulatom szerint változott. Fiatalabb koromban biztos odáig lettem volna egy hatalmas Tankcsapda feliratért, aztán ezek az idők szép lassan elmúltak. Nem olyan régen egy kedvenc csapatomra utaló felfestésért kezdtem el megőrülni, de sajnos ma már a nagymúltú csapatból sincs már meg sok minden a bajnoki címeket leszámítva. Az engem kevésbé ismerőknek elárulom a Mizo Pécs 2010 / PVSK - Dália női kosárlabda csapatról van szó. És rengeteg ötlet megfordult ezeken kívül a fejemben, de van egy motívum, ami már lassan 10 éve ott motoszkál a fejemben. Nem rajongtam érte tudatosan, csak kedvelem mindenhol a megjelenését például a ruhadarabjaimon. Ez a minta a pálmafa.

A minap, azaz miéjjel láttam a Négy szellem elnevezésű műsor "Gépek lázadása" c. epizódját. Sok olyan gondolat felmerült, ami bennem is forog egy ideje. Mióta én is jobban beszivárogtam az internet világába. Látom én, hogy vannak, akik "mások" - nem használják a netet (kívülállóként legalábbis úgy tűnik), hanem benne élnek. Hajlamos voltam arra, hogy mindennek a negatív oldalát lássam inkább, pedig bizonyos mértékig jómagam is "beszópodom", "szörfölök"...

Arra kellett rájönnöm: van az az embertípus, akinek a mai világ hihhhetetlen ingeráradata sem elég. Ha nincs ilyen ember, akkor hamarosan lesz - jó sok -, mert majd az ear zoom reklám elhiteti sokakkal, hogy jobb lenne MINDENT hallani!

Barátnőmmel egyetemben az életünk elég fontos részét képezi a társasjátékozás, ami egy kissé szürreális formában szivárgott át más területekre. Történt ugyanis, hogy vettünk egy csomag M&M'S utánzatot a Lidl-ben és szerintem mindenki fejében megfordult már a kérdés, hogy "Melyik színeket kéne előbb megenni?". Mi erre alkalmaztuk a társasjáték analógiát, ugyanis először a legnagyobb ellenfélnek tartott piros cukormázas csokigolyók kerültek elpusztításra. Ezután következtek sorban a kék, barna és zöld szemek, míg végül csak sárgák maradtak (mindkettőnk színe a játékasztalnál), amiket nagy megnyugvással fogyasztottunk el megünnepelve a győzelmünket.

Ma fél 6-kor nem tudtam visszaaludni. Királyságos csokis muffin lett az eredménye! :)

Íme a hozzávalók és kezdetek:

100 gr vaj és 100 gr csokoládé gőz fölött olvasztva.

100 gr lekvár, 150 gr nádcukor (ami azért soknak bizonyult) és két tojás.

150 gr lisztbe kevertem egy teáskanálnyi sütőport.

Gyömbér picire daraboltan és áfonya.

Kell szereznem egy települést, amit kényem kedvem szerint átnevezhetek. Ezután elkeresztelem a helyet Jed-re és átjelentem a lakcímemet. Innentől fogva elmondhatom magamról, hogy Jedi vagyok! Mi sem egyszerűbb...

Vasárnap reggel: Tegnap megittam egy csomó fekete teát (3dl lapsang souchong, 3dl english breakfast, 6dl assam) és 2 kv-t, úgyhogy pörögtem, mint egy zárlatos Bíró Ica. Most éppen a következő lapsangot szürcsölgetem, mert kelni kell és viva la coffein! Szerintem, ha most fedeznék fel, akkor simán betiltanák.

De nem ezért kezdtem bele ebbe a postba, hanem a tegnap este miatt. Örülten elvetemült jó volt! Nincs kedvem újabb fokozásokat kitalálni, de ez most nagyjából majdnem mindent vitt. Úgy érzem ezzel a BSG játékkal nagyon belenyúltak a készítők, mert már sokadjára is remek szórakozást nyújtott.

Kedd reggeli lecsapódás: BSG volt idáig a legjobb befektetés társas ügyben. Sorozat ismerete nélkül is egy jó játék, de a széria ismerőinek hozzáadja azt a pluszt az élményhez, amitől igazán kiváló lesz. Akármi volt a végkifejlet bennem mindig épült a feszültség és nem tudnám eldönteni, hogy melyik oldalon jobb állni.  Ha a játék elején Cylon leszel, akkor megnyugodva tudsz áskálódni az emberek ellen. De ha az alvó ügynök fázisban derül ki rólad, hogy Cylon vagy csak idáig nem tudtad magadról, akkor meg kell küzdened a morális válsággal is, hogy akikkel idáig vállvetve küzdöttél, azokat elárulnod. Van amikor könnyen megy, de nem mindig. Imádom magamat beleélni.

A szombat esti vendéglátásért köszönet Ennvirágéknak (finom volt a sali, még ilyet :D) és Tibi az assam felkerült a teás kívánság listámra, csak legközelebb nem 22:00-kor fogok nekiállni.

Tibi tegnapi születésnapján sikerült Torres Dani siralmasan felénekelt Tankcsapda - Mennyország Touristjára hamisan karaokezni....

Élni tudni kell XD

Tényleg fergeteges volt a klub, csak annyit mondanék, hogy a nevetéstől fáj az állkapcsom :)

Nekem is Pjotr szólását kell idézzem az orbitális Dixit Jinx partyból, ahol is a megfelelő kártyára ujjal kell rábökni:

" - Nem baj, majd segít az alzheimer!

  - Talán a parkinson.

  - Hoppá! Elfelejtettem! "

Fergeteges a Társasjáték Klub! Minden játék Japán, a rossz szex, valamint a bukkake jegyében zajlik. Kivéve az alábbi szösszenetet, amely Pjotr-tól idézendő:

"Minden varjú száll ide, száll oda, de nem minden szálloda varjú ide, varjú oda!"

...és még azt tenném hozzá, hogy mindenki rendeljen Dixit Jinx-et a Bendegúz-Gyermekzugtól! :)

Fotókat is fel kell tennem, tán holnap.....?!

Kellemes vasárnapi kikapcsolódásként kirándultunk a hegyoldalba. Számításaink szerint 10 km körül lehetett a táv, csak lépésszámláló volt nálam, az 17000-et mutatott a túra végére.

Felsétáltunk a Havihegyi templomhoz, ott kiabáltunk egy erőteljes "geronimo"-t, utána a Tettye feletti kilátónál megpihentünk egy kicsit és gyönyörködtünk a városban. Majd átsétáltunk a Pálosok érintésével egészen a sörgyár fölé és innen ereszkedtünk vissza a városba. Rendesen lefáradtam a végére, szerintem nem kell elaltatni ma este. Mindenkinek javaslom, hogy mozduljon ki otthonról, ha teheti ezeken a szép napsütéses tavaszi napokon.

A mai nap tanulsága, ha nem vagy elég gyors, akkor a kirándulásra szánt ételből már csak elemorzsiát tudsz megkaparintani....

Ma este a szokásos világmegváltó ötletelésünk közepette felmerült, hogy ma már mindenhova raknak USB csatlakozót. Mi lenne ha olyan helyre is tennénk, ahol semmi értelme? Utána meg jól megmarketingeljük, hogy ez az innováció csúcsa, 1000%-os szükséged van rá és enélkül nem is tudnál élni. Így esett az elképzelés, hogy tamponra integráljuk rá. Ebből keletkezett az alábbi társalgás:

Folytatás a tovább mögött...

Minap (társszerzőjóbarátommal) Ennel a postára mentünk levelet feladni és csekket befizetni. A történethez hozzátartozik, hogy a pécsi "nagypostát" pár éve ügyfélhívó/sorszámhúzó rendszerűre alakították át, amihez jócskán hozzászoktunk. Amikor megláttuk, hogy a sorszámadó gépre papír van ragasztva, akkor egyből célba vettük a másik automatát. Itt is papír, gondoltam elolvasom. T. Ügyfelünk! Sajnálattal tájékoztatjuk, hogy az ügyfélhívó rendszer meghibásodott bla-bla-bla. Ennen láttam, hogy teljesen tanácstalan.

Asztaaaaaaaaaaaaaaaa! Mennyire vágyom már a pihenésre! Gondolom PONT ezért tele is raktuk a hétvégét programmal! :( Diszlájk

Azért jó lesz! MINDENKINEK EGETVERŐ HOSSZÚHÉTVÉGÉT KÍVÁNOK!