Mai bejegyzésem témája a szelektív hulladékgyűjtés. Nem vagyok egy megrögzött környezetvédő, inkább egy jó közepes átlagembernek szeretném magamat gondolni. Itthon több utcányit kéne a műanyagos, üveges vagy a fémdobozos kukáig megtenni, úgyhogy a relatíve kis termelés mellett nincs külön gyűjtve, csak a papír kivétel, mert az itt van a lépcsőház aljában. De barátnőméknél múltkor direkt kiszámoltam, amikor többedszeri rávezető kérdés hatására is nemleges választ kaptam a különgyűjtéssel kapcsolatban, hogy csak 40 lépésre van a normál kukától.

Pedig náluk a csapvíz ihatatlanságából fakadóan jelentős mennyiségű ásványvizes műanyagpalack keletkezik egy évben. Én sem teszek minimumon túl semmit az ügy érdekében, de ez tényleg nem távolság. Ha egyszer saját háztartásom lesz, akkor alaphangon külön fogom gyűjteni legalább ezt a pár alapdolgot. És, hogy mennyire nem ugyanolyan a beállítottságunk, azt teljesen jól jelzi ama szituáció, hogy én meg múltkor majdnem kihajítottam a kukába pár lejárt gyógyszert és teljesen jogosan felháborodott barátnőmből a gyógyszerész, hogy azt így nem szabad és majd ő elviszi a patikába. A ráutaló magatartást továbbra is folytatom náluk, hátha egyszer célra vezet és szeretnék megkérni mindenkit, hogy igenis cseszegesse a környezetét, hasonló helyzetben.