Minap (társszerzőjóbarátommal) Ennel a postára mentünk levelet feladni és csekket befizetni. A történethez hozzátartozik, hogy a pécsi "nagypostát" pár éve ügyfélhívó/sorszámhúzó rendszerűre alakították át, amihez jócskán hozzászoktunk. Amikor megláttuk, hogy a sorszámadó gépre papír van ragasztva, akkor egyből célba vettük a másik automatát. Itt is papír, gondoltam elolvasom. T. Ügyfelünk! Sajnálattal tájékoztatjuk, hogy az ügyfélhívó rendszer meghibásodott bla-bla-bla. Ennen láttam, hogy teljesen tanácstalan.

Megkérdeztem: - Mire várunk?

- Hol fogunk most sorszámot kapni? - válaszolta.

- Beállunk egy sorba, mint a régi szép időkben. - válaszoltam neki. Amit teljes döbbenet követett, hogy jé tényleg, valahogy régen is működött a rendszer.

Ebben a pillanatban meg is kell, hogy kövessem őt. Igaz ami igaz, hogy előszeretettel mesélem a történetet, de mindnyájunknak vannak "szőkenős" pillanatai az életben. Ami fontosabb, elfelejtünk sokszor egyszerűen gondolkodni, annyi mindenre kell már odafigyelnünk a akár a mindennapok folyamán is, hogy nemcsak szétszórtak leszünk, hanem nekiállunk túlbonyolítani a dolgokat. Én még halványan emlékszem azokra az időkre, amikor nem volt mindenkinek mobiltelefonja. Tudom, hogy nagyon öregurasan hangzik és rettenetesen elcsépelt, de a mai fejemmel se tudom már elképzelni nélküle a világot. És az áldott/gyűlölt technika (megfelelő rész aláhúzandó) sokszor megkönnyíti az életünket és lustává tesz, de ha elromlik, akkor jön a "jajmostmilesz" és a "miértnemműködik mihezkezdeknélküle", pedig csak vissza kell állni arra a kis időre, a régi, egyszerű megoldásra.