Mostanában sok, apró dolog rendít meg lakóhelyemen. Pécsi avagy magyarhoni sajátosság? Nem fontos, talán.
Legyen ez egy reggelem: elindulok munkába. (Munkahelyem magam teremtettem egy baráttal karöltve - ez csak azért fontos, mert hazám nem segít a megtartásában, ellenkezőleg! Olybá tűnik, annyit kell befizetni Állambácsinak és helyi szerveinek, hogy hamarosan szaporítani fogom az eltartanivaló munkanélküliek számát néhány más személlyel együtt. Bizonyára így jó ez a gazdaságnak.)
Kilépek a házból, s megcsap a több napja közel 40 fok nyárias szaga: két szemétgyűjtő konténer eszméletlen bűze. Mennyit is fizetünk? Mikor is mosták tisztára avagy cserélték ki a konténereket utoljára? Oldalt egy matrica szerint is több, mint egy éve volt tisztítás. Persze!
Sebaj, mondom magamnak: ne legyen már ideges ez a mai nap! Mosoly! Nézz szét! Láss szépet! Emelkedj felül! ... például a lábad előtt ficergő kutyaszaron is! Oppá! Az eldobott szemetet sem kell ma észrevenni, menj tovább!
Amikor tehetem - azaz a munkám nem kívánja meg, hogy autózzam -, én barom, busszal közlekedem. (Ráadásul környezetvédelmi okokból régóta, nem csak mostanában a benzinárak miatt!) Minden nap megbánom, ha így teszek. Hány éve nem lehetne dohányozni a buszmegállóban? ...már az kiakasztó, hogy tiltani kellett, mert amúgy valamiért az vált természetessé, hogy nem kell odafigyelni arra, kit füstölsz össze! MINDEN NAP, amikor buszra várok, VAN dohányzó a buszmegállóban. Kerestem egy kiírást, hogy hátha kifüggesztették és ha szót emelnék a friss levegőért, akkor legyen mire hivatkoznom. NINCS! Lett hát néhány konfliktusom, mert ki a bunkó?! Én! Mit pofázom én bele? Mit zavar ez engem? Mit képzelek ÉN magamról?
Olyan nehéz a szitu, hogy a múltkor egy kismama, mellette 3 év körüli kislányával inkább többször is arrébb sétáltak, hogy ne a szájukba bagózzanak mások. Elvégre ott, ahol várnod KELL a buszt a KIJELÖLT helyen, ott kinek állna a léc? És a kegyelemdöfés háborgó lelkemnek: elpöccinti a csikket! Nemcsak szemetel! (Nyilvánvaló, hogy őt nem érdekli lakóhelye esztétikuma!) Veszélyeztet is! Hőség, kiszáradt fű és bokor! Hol az eszed, -.-.-.-.?!!
Tegnap reggel beálltam az árnyékba - nehéz volt, mert mindössze egy picurka, növekvő fácska ad árnyat -, mikor jött A Srác. Járásán lehetett látni, hogy menő! "Mert megérdemli!" - ahogy a reklám is mondja! Előhúz egy csavart cigit és mellém áll, kb. 10 centire tőlem. Gondoltam, beszélek hozzá! Ha beszélek, talán észrevesz, s talán akkor számítok majd annyit, hogy ne rám bagózzon. Odafordultam felé, s lenyeltem, amit mondani akartam. Nyugtalan mozdulatok, meg sem áll, szemében a felkérés - nem keringőre! A Srác várta, hogy szóljak! Kössön bele valaki! Újat gondoltam: ez a szerencsétlen olyan sérült, hogy csak remélni tudom: nem nekem kell vele beszélgetnem!
Kérem: legyen már razzia! Akit tetten érnek, kötelező 3 nap csikkszedés közmunkán! Ha nem megy másképp???!!!
Oké, késve bár, de itt a busz. Felszállok. Sokan vagyunk, sokan nem reggel tusoltak. Elöl felszállás, hátul leszállás. Csodálatos! Már csak hátra kell furakodnom az izzadt tömegben, ha nyitható ablakra vágyom a 40 fokban... na meg egy embernyi helyre, még ha álló hely is. Elmerengek: ezért is fizetek. Sokat! Tényleg! A légkondis busszal járók is annyit fizetnek, mint én? ...és a takarított busszal járók? ...és és és és.... Valaki átesik rajtam, kizökkenek. Nem kizárt, hogy ma reggel láthatatlan vagyok! A Srác sem, a buszon lévők sem látnak engem. Majdnem felröhögök a gondolatra, hogy kipróbálom: látszom-e?! Mondjuk elkezdek énekelve táncolni, esetleg orrot túrni vagy vmi hasonló... :)
Jelzek, a következőnél leszállok. Bizonyára láthatatlanságom okozza, hogy bár jeleztem, mikor megáll a busz, egyszerre öten tolnak ki az ajtóból. Opciók: 1. sikítok 2. félreállok, míg leszállnak és utána jómagam is leszállok. Döntök, cselekszem. ...már ahogy én azt elképzeltem! Nem olyan könnyű ez a leszállás-dolog! Vannak emberek, akiknek nem kell elöl felszállniuk! (Biztosan az a csoportja az embereknek, akik cigizhetnek is a buszmegállóban.) Na, ezek az egyedek beállnak ám az ajtó elé, s így újabb opciókat szükséges kidolgoznom, amikből az első ugyanaz, mint előbb :) Döntök. Megállok az egyikkel szemben az alsó lépcsőfokon és nem mozdulok: apám, ha én nem szállok le, te nem szállsz fel! Nyugodt vagyok, szenvtelen. Simán belefér egy séta nekem a következő megállóból vissza! - Hihetetlen, meglátnak!
Kész! Lent vagyok a buszról. Néhány lépés és belépek a munkahelyemre! Kitartás!
Nem könnyű. A sors szánt még némi ínyencséget nekem a reggelbe: a következő buszra várók az egész peront elfoglalták maguknak! Centiméterekben haladok, óráknak tűnik, mire rés ütődik a pajzson: biciklis jön! Na, őt sem érdekli a többi városlakó! Belebiciklizik a tömegbe, s én a "nyomában" kiaraszolok a taxisok mellé. Már csak néhány káromkodás és "kedves, udvarló szó" felőlük -, amivel természetesen nem törődöm, mert ha most elkezdeném...! Olyan kerek kis történetet mutatnék be, hogy a pszichiátrián kötnék ki!
Na. EZ a hely, ahol ÉLNI, HALNI KELL! (?) Hol a Hazám????
