A minap, azaz miéjjel láttam a Négy szellem elnevezésű műsor "Gépek lázadása" c. epizódját. Sok olyan gondolat felmerült, ami bennem is forog egy ideje. Mióta én is jobban beszivárogtam az internet világába. Látom én, hogy vannak, akik "mások" - nem használják a netet (kívülállóként legalábbis úgy tűnik), hanem benne élnek. Hajlamos voltam arra, hogy mindennek a negatív oldalát lássam inkább, pedig bizonyos mértékig jómagam is "beszópodom", "szörfölök"...

Valóban el lehet dönteni, hogy jó vagy rossz az internet, a géphasználat avagy a virtuális tér, mint olyan? Sejtem, hogy ez is olyan dolog, mint minden más az életünkben: van jó, és van rossz oldala. S azt hiszem, egy igazság van azért ebben is: a MÉRTÉK! Hihetetlen pozitívum, hogy pillanatok alatt megtalálom a munkámhoz szükséges szakirodalom egy-egy idézetét - de ha nem tudok a szakirodalomról, akkor jót / hiteleset találnék előzetes tanulmányok nélkül is? Jó rátalálni egy ezer éve nem látott ismerősre egy közösségi oldalon - de csak akkor, ha közben megmaradnak a normál tér barátai, s velük valós érintkezésben maradok. Nem utolsó sorban az is jó, ha fel tudok állni a gép mellől, avagy le tudom rakni a mobilt (miegymást), s tudok beszélgetni, sportolni, olvasni (könyvet), s be tudom kapcsolni a turmixgépet, mosógépet is. Egyszóval arra jutottam most, hogy aki ép lélekkel bír, avagy valaha eljut odáig, hogy ép lélekkel élhessen, az majd megtalálja az egyensúlyt. Aki nem, az pedig valószínűleg "csak" egy másfajta dependenciára talál a virtuális térben, mint őseink találtak anno. (Alkoholizmus, drog, kapcsolatfüggés - kapcsolatnemfüggés?! stb.) Azért nehéz kivárni, míg a ma serdülője feltekint a kütyüből, s észreveszi, hogy ebédet raktak elé. Azért, mert szeretik, főztek neki és nem bánnák, ha nem kellene aggódni a "fura dolgai" miatt tovább. De mindehhez élettapasztalat, idő kell. (Mindenkinek.) Már csak az a kérdés, hogy ennyire a kütyübe temetkezve, megszerezhető-e ez az élettapasztalat? Remélem, igen!