Mindig is szerettem volna valami festéssel feldobni a szobám falát. Ez mindig az aktuális hangulatom szerint változott. Fiatalabb koromban biztos odáig lettem volna egy hatalmas Tankcsapda feliratért, aztán ezek az idők szép lassan elmúltak. Nem olyan régen egy kedvenc csapatomra utaló felfestésért kezdtem el megőrülni, de sajnos ma már a nagymúltú csapatból sincs már meg sok minden a bajnoki címeket leszámítva. Az engem kevésbé ismerőknek elárulom a Mizo Pécs 2010 / PVSK - Dália női kosárlabda csapatról van szó. És rengeteg ötlet megfordult ezeken kívül a fejemben, de van egy motívum, ami már lassan 10 éve ott motoszkál a fejemben. Nem rajongtam érte tudatosan, csak kedvelem mindenhol a megjelenését például a ruhadarabjaimon. Ez a minta a pálmafa.

Az előbb említett falfestmények sosem készültek el jórészt kézügyességem hiányának felróhatóan. Nem olyan régen említettem barátnőmnek ez irányú indíttatásomat és ő kapva kapott az alkalmon. 16 részre hajtogatott a/4-es lapra felrajzolta a pálma kinézetét, amit utána átmásolt 16 db a/4-es papírra. Ezt összeragasztás után kivágtuk és gyurmaragasztóval felraktuk a falra. Ceruzával körberajzolás után Katám még módosított a leendő látványon és felfestettük a nagy pálmát. A "festettük" kissé nagyképű, mert ő körvonalazott én meg kitöltöttem a vonalak közt. Körülbelül 2 óra alatt megvoltunk a nagyjával és eltettük magunkat másnapra, mert szombat este kilenckor vette kezdetét a hadművelet.

Vasárnap délelőtt a már normális napfényben Kata kontúrozott (már amennyire ezen a dorozmás falon lehetett) én meg kijavítottam az este nem látszó felületi hibákat. A tájat eredetileg szintén ki akartam tölteni feketével, de szerintem jól tettem, hogy így hagytam. Festés közben egy-két baki ütközött a burkolatba ki, foltos lett véletlenül a fal pár helyen. Azt valamivel el kell takarni....

Ekkor született meg a kispálma ötlete, amely a táj egyhangúságának ellensúlyozása mellett jótékonyan eltakarta az egyik festékfoltot is. Ezután elkezdtek a fejemből záporozni az ötletek, hogy mit lehetne még a falra felfesteni. Némelyike a hangulattól tért el nagyon és volt amelyik a megvalósíthatatlanság miatt maradt le. De ami passzolt, azt még hamarjában felfestett(ük)e a barátnőm. Így lett teve egy neten talált Camel-es dobozról.

És még egy kispálma a szimmetria jegyében, mely mellett előbukkan egy gőzmozdony. Végül de nem utolsó sorban...

Egy kétfedeles repülőgép, amely szintén egy festékfoltnak köszönheti a létrejöttét és ez az egyetlen alkotás, amelyik teljesen az én kezem munkája. És ezzel a résszel is végeztünk cirka 2 óra alatt, tehát az egész művelet nem volt sokkal több 4 óránál. Megmondom őszintén én többre számítottam.

Azt gondolom, hogy ennél többet festeni erre a falra már a túlzsúfoltság érzését keltené, de ha van valakinek valami szuper ötlete, azt szívesen veszem.

Az ecseteket és a festéket Bendegúz Gyermekzúg és azon belül is nagyrabecsült szerzőtársam Enn biztosította. Köszönöm szépen, jövök egy Guruval :)

És a barátnőmnek is szeretném megköszönni, így sokkal otthonosabb a szobám és nagyon jól esik ránézni. Köszönöm Keserűm!